Linkek a témában:
A maori mesék mitikus vonatkozásai
Valaha, az idők kezdetén, még nem élt ember a földön. Nem voltak madarak, és nem voltak állatok sem. Hiányzott az égő Nap az égről, így nem voltak fénylő nappalok sem.
Kietlen, fekete éjszaka borult a földre. Fekete éjszaka - hold és csillagok nélkül. Nem volt sehol egy szikrányi fény.
Ebben az éjszakában nem csendült hang, nem zendült szél, csak a mély sötétség hallgatott.
Rangi, az Égapa és Papa, a Földanya még összesimulva, egymásba ölelkezve feküdtek. Amiatt volt sötétség a földön. Olyan szorosan ölelték egymást, hogy a napsugár sem férhetett közéjük, a szél sem surranhatott el kettőjük között. Rangi és Papa között csak a néma, végtelen éj feküdt.
Ranginak és Papának sok gyermeke volt, s a gyermekek valamennyien istenek voltak: Tane, az erős, Tu, a harcias, Ta-whiri - Tane féltékeny vetélytársa -, Rongo, a nagyevő és Tanga-roa, a tengerek ura.
Ranginak, az Égapának és Papának, a Földanyának még számos gyermeke volt. A szülők szorosan maguk közé ölelték valamennyit. A gyermekek nem tudtak felállni, és nem tudtak járni. Csak kúsztak, másztak a sötétben, soha nem láthatták a napot, soha nem érezhették a hűsítő szelet. ...
Az új-zélandi maori őslakosok királyi tradíciói
A történelmi kutatások alapján Új-Zéland benépesülése kelet felől történt, ahonnan az első emberek a tengeráramlások és a passzátszelek segítségével csónakokkal érkeztek. A VII-VIII. században a polinéziai szigetek felől érkező első telepesek a „moavadászok” voltak, akik néhány évszázaddal később teljesen kipusztították ezt az Új-Zélandon élt nagytestű madarat, és rablógazdálkodású „vadászatuk” folytán (az erdőket felgyújtva) mind jobban leszűkítették saját életterületüket is.